Az összes FIP-teszt átfogó listája annak diagnosztizálására, hogy macskája fertőző hashártyagyulladásban szenved-e
Mi az a FIP-vizsgálat?
A FIP-vizsgálat a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) diagnosztizálására szolgáló eljárás, amely a macskák bizonyos törzsei által okozott vírusos betegség. Fontos megjegyezni, hogy a FIP-re nincs specifikus teszt, hanem több FIP-tesztet kell kombinálni a végleges diagnózis felállításához.
Ezek a vizsgálatok magukban foglalhatnak antitesteket kereső vérvizsgálatokat, a testüregekből vett folyadék elemzését, röntgenfelvételeket, ultrahangvizsgálatokat, liquorvizsgálatokat és biopsziát, attól függően, hogy milyen tünetek jelentkeznek.
Bizonyos esetekben hamis pozitív és negatív eredmények is előfordulhatnak, ha minden kritérium egyezik, ami egyes esetekben megnehezíti a diagnózist. Az is fontos, hogy különbséget tegyünk az ilyen hasonló értékek és a kifejezetten a FIP által okozott értékek között.
A FIP-tesztek típusainak megértése
A FIP azonosítására számos különböző vizsgálat létezik, többek között vérvizsgálat, folyadékgyülem vizsgálat, röntgen, ultrahang, antitestvizsgálat és biopszia.
Vérvizsgálat a FIP-re és mire kell figyelni
A vérvizsgálat olyan eszköz, amely segíthet a FIP diagnosztizálásában a macskáknál. Az állatorvos általában kis mennyiségű vért vesz le a macskából, és elküldi egy akkreditált laboratóriumba vizsgálatra.
Az eredményeket ezután bizonyos kritériumok alapján értékelik, mint például a teljes szérumfehérje-koncentráció szintje, a bilirubin-tartalom, a fehérvérsejtszám, a limfociták száma és a májenzimek (például ALT) aktivitása.
Az emelkedett szérumfehérje-koncentráció az egyik jele annak, hogy a macska FIP-ben szenvedhet – különösen, ha a normál globulin-koncentráció mellett az y-globulinok is túlsúlyban vannak.
A magas bilirubinszint, valamint a magas VBC-értékek és a gyulladás jelzőinek tekintett limfociták csökkent száma szintén a FIP lehetőségére utalnak. Fontos szem előtt tartani, hogy ezek a jelek nem mindig csak a diagnózis felé mutatnak, hanem más vizsgálatokra is szükség van a pontos diagnózishoz vagy a betegség kizárásához.
A FIP-re vonatkozó folyadékgyülem vizsgálat és mire kell figyelni
Az effúziós teszt a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) kimutatására szolgáló diagnosztikai eszköz. Ez a vizsgálat a FIP-ben szenvedő macskákból vett váladékban megjelenő fehérjék mennyiségét méri a normális, egészséges macskákhoz képest.
Az ezekben a folyadékgyülemekben előforduló delta összes nukleált sejt mérése szintén hasznos lehet a FIP diagnosztizálásában.
Ha az eredmények a fertőzött macska vérében több mint 2500 sejtmagot mutatnak mikroliterenként vagy 50 százalékos szeromucoid fehérjeszintet, valamint a szokásos vérszinthez képest további 1 g/dl-rel való emelkedést és rendellenes megjelenést mutatnak, az a lehetséges FIP-fertőzés jelei.
Ezenkívül a Rivalta-teszt elvégezhető a FIP diagnózisának kizárására, mivel nem ad pozitív eredményt az e vírussal kapcsolatos állapotokra.
A FIP röntgenvizsgálata és mire kell odafigyelni
A röntgenfelvételek a FIP-ben szenvedő macskák diagnosztizálásának egyik eszköze. A röntgenfelvétel lehetővé teszi az állatorvosok számára, hogy vizuálisan azonosítsák a macska testében lévő folyadékfelhalmozódást vagy rendellenes szöveteket, ami segíthet megállapítani, hogy fennáll-e FIP.
Az állatorvosok olyan vizuális jeleket keresnek, mint például a szív megnövekedett mérete és a mellkas körüli nyirokcsomók növekedése, amelyek egy esetleges FIP-fertőzéssel hozhatók összefüggésbe. Ezenkívül az állatorvosok megvizsgálják az olyan területeket, mint a hasüreg, hogy gyulladás vagy folyadékgyülem jeleit keressék, amelyek FIP-re utalhatnak.
Fontos továbbá a tüdőszövetek változásainak megfigyelése a röntgenfelvétel során, mivel ez pleurális folyadékgyülemre utalhat, amely a macskák fertőző hashártyagyulladásának vírusa (FIMV) által okozott kóros folyadékfelhalmozódás egyik formája.
Emellett a röntgenvizsgálat eredményei a különböző szervek különböző részeinek megnagyobbodását és textúra-változásait jelezték, ami tovább erősíti a FIMV-vel fertőzött állatokban talált folyadékfelhalmozódás, nyirokcsomó-fertőzés és hasi gyulladás vizsgálatát.
Ultrahang a FIP esetében és mire kell odafigyelni
Az ultrahang egy képalkotó eljárás, amelyet macskáknál alkalmaznak a FIP diagnosztizálására. Hanghullámok segítségével az állatorvos meg tudja állapítani, hogy vannak-e rendellenességek, például folyadékgyülemek. A folyadékgyülem jelenléte jelezheti a FIP jelenlétét, mivel a betegség egyedi, más betegségektől eltérő jellemzőkkel rendelkezik, ami megkönnyíti a diagnózist ebben a korai stádiumban.
A testben lévő folyadék kimutatásán kívül az ultrahang hasznos lehet a szervek méretének és alakjának felmérésére és olyan betegségek kizárására, amelyeknek a fip-hez hasonló mutatói lehetnek.
A FIP antitest tesztje és mire kell figyelni
A macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) antitestvizsgálata (szerológia) segíthet megerősíteni, hogy a macskát érinti-e a vírus. A vizsgálat célja, hogy kimutassa a véráramban a FIP-et okozó vírussal való fertőzés miatt esetlegesen jelen lévő antitesteket.
Az antitestvizsgálatok a macska immunválaszát mérik egy adott antigénre, például egy vírusra vagy baktériumra.
Fontos megérteni, hogy bár az antitestvizsgálat segíthet a FIP diagnosztizálásában, és jelzi, hogy a macska milyen régen fertőződött meg a vírussal, de nem tudja véglegesen megmondani, hogy a macska jelenleg aktívan beteg-e a vírus által okozott betegségben. Ez azért van, mert az FCoV sok macskában jelen van, de nem mindig mutálódik vagy alakul ki FIP.
A hamis pozitív eredmény származhat a FIP-et okozó vírusokhoz hasonló más koronavírusoknak való nemrégiben történt kitettségből, és nem tekinthető a FIP-fertőzés valódi bizonyítékának.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy vannak olyan ritka esetek, amikor a macskák egyáltalán nem mutatnak immunválaszt, így a tesztelésük negatív, annak ellenére, hogy az FCV-fertőzéssel kapcsolatos aktív tünetekkel rendelkeznek.
Cerebrospinalis folyadék teszt a FIP-re és mire kell figyelni
Az agy-gerincvelői folyadék vizsgálat (CSF) a FIP-re értékes eszköz annak megállapítására, hogy a macska fertőző betegségben szenved-e vagy sem. Olyan macskákon végzik, amelyeknél neurológiai tünetek, például rohamok, látászavarok és járási nehézségek jelentkeznek.
A liquorvizsgálat során agy-gerincvelői folyadékot kell venni az agy és a gerincvelő környékéről egy vékony tűvel, amelyet két csigolya közé vezetnek be – általában a macska nyugtatása mellett, tapasztalt állatorvos végzi. Ezt a mintát ezután megvizsgálják, hogy a koronavírus-fertőzés antitestjeit kimutassák, amelyek jelzik, hogy az adott macskában jelen lehet-e a FIP.
Biopszia a FIP esetében és mire kell figyelni
A biopszia fontos és szükséges diagnosztikai lépés az állatorvosok számára a macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP) diagnózisának megállapításához. A megerősített pozitív eredményhez általában szövetmintát kell venni az érintett macska tüdejéből, hasából vagy agyából.
A biopszia lehetővé teszi az állatorvosok számára, hogy pontosan diagnosztizálják a FIP-et bizonyos mikroszkopikus jellemzők, például a fehérjében gazdag folyadékkal teli nagy sejtek és az amiloidnak nevezett lerakódások keresésével.
Az állatorvosok három különböző típusú biopsziát vehetnek, attól függően, hogy a fertőzött szövetek hol helyezkednek el a szervezetben; a hozzáférhetőség jellemzése és a vizsgálat során jelen lévő klinikai tünetek.
A FIP diagnosztizálásának leggyakoribb típusa az ollós laparotómia, amely során altatásban vágást végeznek a macska hasfalán, majd kis mennyiségű szövetet távolítanak el, amelyet a laboratóriumban mikroszkópos vizsgálatnak vetnek alá.
A FIP mutatói
A macskák fertőző hashártyagyulladásának esete akkor válik erősebbé, ha az alábbi mutatók közül több is fennáll:
Pozitív koronavírus antitest teszt
A pozitív koronavírus antitest teszt az egyik módja a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) diagnosztizálására. Ez a teszt segít kimutatni a macskák koronavírusával szembeni antitesteket, ami jelezheti, hogy a macska elkapta ezt a vírust.
Úgy működik, hogy kimutatja a vírusrészecskék specifikus szekvenciáját, amely a macskák koronavírusának e betegséggel összefüggésbe hozható különleges változataiban van jelen. A pozitív eredmény nem jelent végleges megerősítést, de alátámaszthatja a FIP diagnózisát, különösen azért, mert más vizsgálatok nem egyértelmű eredményeket adhatnak vagy nem elég pontosak.
Fontos megjegyezni, hogy a negatív eredmény nem zárja ki a lehetséges diagnózist, és további vizsgálatokat és vizsgálatokat kell végezni, mielőtt végleges következtetéseket vonnánk le a háziállat FIP-státuszáról.
Magas szérumfehérje-szint (több mint 7,8 g/ml), főleg y-globulinok.
A magas szérumfehérje-szint, különösen az y-globulinok szintje macskáknál, a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) diagnózisára utalhat. A FIP-et vírus okozza, és halálos kimenetelű lehet, ezért fontos, hogy a macskatulajdonosok megértsék, hogyan diagnosztizálják ezt az állapotot.
A fehérjeszinteket laboratóriumi vizsgálatokkal, például vérvizsgálattal vagy folyadékgyülem vizsgálatával mérik. Általánosságban elmondható, hogy ha a szérumfehérje összmennyisége meghaladja a 7,8 g/dl-t, és az albumin-globulin arány (A:G) 0,6 alá csökken, akkor a macska szervezetében FIP-re utaló jel lehet, mivel ez gyulladásra vagy más, a vírustámadással összefüggő egészségkárosító hatásra utalhat.
A gyulladásos fehérjék, például az y-globulinok jelenléte akkor jelentkezik, amikor ez a vírus megtámadja a szervezet egészséges sejtjeit, ezért nem szabad őket figyelmen kívül hagyni a FIP vizsgálatakor, mivel ezek a számok nagyban függnek a macska létfontosságú szerveiben, például a vesében, a májban vagy a tüdőben stb. bekövetkezett fertőzés súlyosságától.
Magas A-1-savas glikoprotein (AGP) (több mint 3 mg/ml)
Az A-1-savas glikoprotein (AGP) egy akut fázisreaktáns, amelyről megállapították, hogy a macskáknál a macskák fertőző hashártyagyulladásában (FIP) megemelkedik. Ez a fehérjetípus a gyulladás során drámaian megnövekszik, ami azt jelenti, hogy a vérben lévő AGP magas szintje a FIP jelzője lehet.
Különösen erős, ha döntő tényezőként használják a FIP-hez kapcsolódó egyéb kockázati tényezőkkel, például a kóros fehérvérsejtszámmal és a májértékekkel együtt.
Egy vizsgálat során, amelyet 344 macskán végeztek el, akiknél felmerült a FIP gyanúja, az eredmények azt mutatták, hogy az AGP volt a legpontosabb teszt annak megállapítására, hogy a macskáknál fennáll-e a betegség vagy sem. A 344 macska közül, amelyek AGP-szintjét legalább kétszer megvizsgálták, 97%-uknál kizárólag az A-1 savas glikoprotein értékek alapján helyesen diagnosztizálták a rákot vagy a macskák fertőző hashártyagyulladását.
Ugyanez a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ha az értékek meghaladják az 1,5 mg/ml-t, akkor nagyon valószínű, hogy a macskának ez az állapota van, és a diagnózis megerősítése érdekében folytatni kell a vizsgálatokat.
Az albumin-globulin arány kevesebb, mint 0,8
Az A:G arány (Albumin-Globulin arány) fontos mutató a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) diagnosztizálásában. A 0,8-as vagy annál kisebb albumin/globulin arány erős jele lehet annak, hogy macskája FIP-ben szenved.
Ez az arány azért fontos, mert jelzi a FIP-hez társuló bizonyos immunrendszeri rendellenességek jelenlétét; ha macskája szérum albumin-globulin aránya alacsony, ez arra utalhat, hogy a FIP-ért felelős vírus beszivárgott a szervezetébe, és az immunrendszere rendellenesen reagál.
Emelkedett fehérvérsejtszám (több mint 25 000 sejt/l)
A 25 000 sejt/l-nél magasabb fehérvérsejtszám (WBC) kulcsfontosságú mutató, amely a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) jelenlétére utalhat. A vérsejtek számának növekedése azt jelezheti, hogy a macska immunrendszere reagál a vírusra, vagy a vírus megpróbál mélyebben behatolni a szervrendszerekbe.
A FIP-pel fertőzött macskák teljes vérképében általában normocitás, normokróm, nem regeneratív eltérések mutatkoznak, amelyek lehetővé teszik a biztos diagnózist. Ezen túlmenően az olyan kóros immunológiai vizsgálati eredmények, mint az y-globulinok és az A-1 savas glikoprotein megnövekedett szintje szintén FIP-re utalnak.
A FIP-ben szenvedő macskáknál előfordulhat hiperglobulinémia, ami valószínűleg a macska szervezetének a fertőzés elleni védekezésre tett kísérlete, ami aktívan felveti a betegség gyanúját, és segít a diagnózis felállításában.
Az emelkedett WBC-számok más betegségekkel is összefügghetnek, mint például FeLV, FPV stb., azonban a fent említett, egybeeső tényezők előfordulása miatt a számok ilyen növekedése, ha kombinálva van, nagyon valószínűvé teszi, hogy a lehetséges diagnózis felé mutat, ha nem is végleges bizonyíték a macskák fertőző pretoetionitiszére.
Csökkent limfocitaszám
A limfociták a fehérvérsejtek egy típusa, amely fontos szerepet játszik a fertőzések és betegségek leküzdésében. A FIP-ben szenvedő macskákban ezek a limfociták a normális egészséges macskákhoz képest csökkentek vagy hiányoznak, mivel a FIP-hez társuló vírus, a macskák koronavírusa (FCoV) nagymértékben pusztítja a limfocita-populációt.
A nyiroksejtek elhalási arányának növekedése alacsony számokat eredményez, ami a vírus által okozott immunitásgyengülés jeleit jelképezi, valamint segít a diagnózis felállításában, mivel a FIP elleni küzdelem során jellemző az alacsony immunsejt-szint.
A nyiroksejtek számának csökkenése kimutatható bizonyos vizsgálatokkal, például a teljes vérkép (CBC) segítségével, amely a vérben lévő számos alkotóelemet vizsgálja, és segít azonosítani, hogy történt-e bármilyen változás, például a macska kora és fajtája szerint normálisnak tekinthető koncentrációtól eltérő koncentráció.
Ha a CBC-n látható, akkor más vizsgálatokat is fel lehet használni a pontos megerősítéshez szükséges további részletek felmérésére, például ELISA-vizsgálatokat, amelyek közvetlenül kimutatják a látens vírusos expozícióhoz kapcsolódó antitestek jelenlétét vagy hiányát, vagy közvetett módszereket, például emelkedett májenzimeket, amelyeket gyakran találnak FCoV-fertőzéssel egyidejűleg, mivel a máj egészségére és a gyulladásos tevékenységek elősegítésére gyakorolt hatása lehetséges károsodáshoz vezet, ha a laborértékek hosszabb időn keresztül mélységesen kóros szintet érnek el anélkül, hogy a megfelelő kezelési lehetőségeket alkalmaznák, az ilyen forgatókönyvekben jártas állatorvosok által adott kezeléseknek megfelelően, az eset kimenetelétől függően.
Magasabb májenzimek, mint az ALT (alanin-aminotranszferáz), ALP (alkalikus foszfatáz), AST (aszpartám-aminotranszferáz) ÉS GGT (gammaglutamil-transzferáz).
a FIP-tesztekkel kapcsolatos FIP-indikátorok közé tartoznak. Az ALT a májban van jelen a legnagyobb koncentrációban, az ALP és a GGT pedig további májenzimek, amelyek magas szintje más szervek rendellenes működésével, például vese- vagy szívműködési zavarokkal hozható összefüggésbe.
A megemelkedett szintek növelhetik macskája betegségének vagy általános egészségügyi problémáinak kockázatát.
A májfunkciós tesztek jellemzően az ALT, AST, ALP és GGT értékeket tartalmazzák. Az ilyen típusú vérvizsgálatok értékes információkkal szolgálnak a máj egészségéről és az esetlegesen megemelkedett enzimszintet okozó, háttérben álló állapotokról.
Ez segít az állatorvosoknak pontos diagnózist felállítani nemcsak a FIP-gyanús macskák esetében, hanem azoknál is, amelyeknél az emésztőrendszeri tünetek, például hányás vagy megmagyarázhatatlan súlyvesztés más problémák, például paraziták vagy fertőzések miatt jelentkeznek, függetlenül attól, hogy a macska FIP-hez kapcsolódik-e a betegség.
Magas bilirubinszint
A macskák magas bilirubinszintjét általában hemolízis, májbetegség és kolestázis okozza. A bilirubinszint emelkedése azonban a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) jele is lehet.
A hiperbilirubinémia jellemzően a FIP-hez társul, köszönhetően a szisztémás gyulladásnak, amely mind a vörösvérsejtek, mind a máj májsejtek károsodását okozza, ami emelkedett szérum bilirubinszinthez vezethet.
A magas teljes vagy közvetlen bilirubinszint – amely arra utal, hogy mennyi festékanyag halmozódott fel a macska szervezetében – gyakran az egyik első vizsgálat, amelyet a FIP diagnosztizálásakor alkalmaznak. A megnövekedett bilirubinszint okozta sárgaságban szenvedő macskák leggyakoribb tünetei közé tartozik a bőr és a szemfehérje sárgulása, valamint a kórosan sötét vizelettermelés.
Magas karbamidszám
A karbamid egy nitrogéntartalmú anyag, amely elsősorban a macskák salakanyag-kiválasztásáért felelős. A kórosan magas karbamidszám jelezhet valami sokkal aggasztóbbat, például FIP jelenlétét.
A húgysavszint emelkedéséhez nagyban hozzájárul a FIP gyulladásos jellege. Amikor a macskában fertőzés van, a fehérvérsejtek – a szervezetük védekező rendszere – túlterheltek és kimerültek a fertőzés leküzdésében, ami akaratlanul a szérumfehérje- vagy kreatininszint (az anyagcsere-hulladékok mérőszáma) emelkedéséhez vezet.
Ezekkel az extra anyagokkal további segítségre van szükségük más testi funkciókból, például a vizeletürítésből, ami aztán a normálisnál jobban megemeli a karbamid koncentrációját a véráramban, amit hiperurekaemiának nevezünk.
Magas kreatinin szám
A kreatinin a macskáknál az izomszövet anyagcseréje során keletkező salakanyag. Általában jelen van a macskák vizeletében, és normális esetben a glomeruláris szűrési sebesség (GFR) kiszűri.
Ha a GFR csökken, a kreatininszint a véráramból való nem hatékony eltávolítás miatt emelkedhet, és végül felhalmozódhat a macska szervezetében. A magas kreatininszint összefüggést mutat a macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) mutatóival.
Az érintett macskáknál az emelkedett kreatininszint általában alacsonyabb fehérjekoncentrációval jár együtt, mivel a kiválasztódó karbamidnitrogén emelkedése a veseműködés károsodására utal, míg az alacsony albuminszint arra utal, hogy a fehérjék a folyadék felhalmozódása miatt szivárgó beleken vagy hasi bélelzáródáson keresztül távoznak.
A magasabb szérum kreatininszint nemcsak a FIP jelzésére szolgál, hanem segít megkülönböztetni más betegségektől, mint például a FelV, FPV vagy Toxoplazmózis, amelyek hasonló klinikai tünetekkel járhatnak, de eltérő kezelési protokollt igényelnek.
Korlátozások és megfontolások
A FIP-tesztek eredményeinek értelmezésekor fontos figyelembe venni a lehetséges hamis pozitív vagy negatív eredményeket, ezért mindenképpen beszéljen állatorvosával az esetleges aggályairól.
Hamis pozitív és hamis negatív eredmények
A FIP-teszteknél előfordulhatnak téves pozitív és téves negatív eredmények. A hamis pozitív eredmény akkor fordul elő, amikor a teszt azt jelzi, hogy a macska vírussal fertőzött, holott valójában nem. Ez téves diagnózishoz vagy nem megfelelő kezelési protokollokhoz vezethet olyan macskák esetében, amelyek valójában nem fertőzöttek a vírussal.
A hamis negatív eredmény akkor fordul elő, ha a teszt tévesen állapítja meg, hogy a mintában nincs nyoma a vírus jelenlétének, ami késleltetett vagy nem megfelelő kezeléshez vezethet azon macskák esetében, amelyek valóban FIP-fertőzöttek.
Bizonyos esetekben a hibás eredményeket a rossz minőségű minták okozhatják – például ha a vizsgálathoz használt szövetet vagy vért rosszul kezelték a gyűjtés és a szállítás során -, ezért rendkívül fontos, hogy a mintákat gondosan vegyük le és tároljuk, amint azokat a FIP-re vizsgált állatból vettük.
Egyéb hasonló értékekkel rendelkező betegségek
Fontos megjegyezni, hogy vannak más betegségek is, amelyek a FIP-hez hasonlóan jelentkezhetnek, mint például FIV, FELV, FPV, FCV és Toxoplazmózis.
FIV-értékek vs. FIP
Fontos felismerni, hogy a FIV (Feline Immunodeficiency Virus) és a FIP (Feline Infectious Peritonitis) két nagyon különböző betegség, azonban a tünetek hasonlóak lehetnek, ami potenciális zavart okozhat.
Míg a pozitív koronavírus antitest teszt a FIP jelzése, a vírus egy nem patogén változatának jelenlétét is jelezheti, amely nem vezet elkerülhetetlenül FIP fertőzéshez.
A csak FIV-vel fertőzött macskák fehérjeszintje ugyanolyan magas vagy magasabb lehet, mint a FIP előrehaladott stádiumában szenvedő macskáké. Ezenkívül számos más betegségben is emelkedett májenzimek, például ALT (alanin-aminotranszferáz), ALP (alkalikus foszfatáz), AST (aszpartátaminotranszferáz) és GGT (gammaglutamil-transzferáz) mutatkoznak.
A legmegbízhatóbb módszerek a két állapot megkülönböztetésére a következők: a mellhártya folyadékának elemzésével vizsgált folyadékgyülem; a hasi tömegek röntgenvizsgálata; a megnagyobbodott nyirokcsomók és a lép elváltozásainak ultrahangos vizsgálata; a véren végzett antitestvizsgálat és az agy-gerincvelői folyadék különböző formái, beleértve a biopsziás vizsgálatot is.
A vérvizsgálat általában szokatlanul magas fehérjetartalom-, globulin-, globulin-, albumin-, kreatinin, bilirubin, karbamidnitrogén- és fehérvérsejtszámot mutat >25000/ml – ez a belső savós folyadékgyülemre utal, amelyet szükség esetén további vizsgálati eljárásokkal lehet megerősíteni.
FELV-mérések vs. FIP
A macskaleukémia vírus (FELV) és a macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP) két vírusos betegség, amely a macskákat is érintheti. Bár mindkét vírus a „coronavírusok” családjába tartozik, különböző betegségfolyamatokkal és tünetekkel járnak.
A FELV-fertőzés például gyorsabban fejlődik, mint a FIV-fertőzés, és nyirokcsomó- és egyéb betegségekkel jár. Ezzel szemben a FIV sokkal lassabban hat a gazdaszervezetre, és gyakran krónikus betegségnek számít a macskák esetében.
Azt is tudjuk, hogy amikor e fertőzések diagnosztizálására kerül sor a macskáknál, a koronavírus ellenanyagvizsgálat eredményei a FELV/FIV esetében eltérőek. Ha bármelyik teszt pozitív jeleket mutat, ez nem feltétlenül jelzi, hogy a macska milyen típusú vírust hordozhat – a pontos diagnózis felállításához általában további szűrővizsgálatokra van szükség, például a vérfehérje-szintek vizsgálatára vagy az érintett területeken végzett kiömléses vizsgálatra.
FPV mérések vs. FIP
Az FPV (Feline Parvovirus) egy olyan vírusból áll, amely a macskák bélrendszerét és szaporítószerveit támadja meg, és hasmenést, hányást, kiszáradást, lázat, depressziót, étvágytalanságot vagy akár halált is okozhat.
Az állatok közötti közvetlen érintkezés útján, kölcsönös ápolási folyamatok során vagy a fertőzött környezettel való közvetett érintkezés útján terjed. Másrészt a FIP-et (macskák fertőző hashártyagyulladása) a macskák koronavírusa okozza, és minden korú macskát érint, mivel az immunrendszerük nem képes ellenanyagokat kifejleszteni ellene.
A klinikai tünetek közé tartozik a vérszegénység és a nehézlégzés, valamint a has megnagyobbodása, ha a folyadék mellhártya- vagy hashártya-felhalmozódásból származó folyadékgyülemek vannak jelen.
FCV értékek vs. FIP
Az FCV (Feline Coronavirus) vírusürítési tesztek segítségével kimutathatók a jelenlegi vagy korábbi FCoV-fertőzés jelei, de az eredmények nem mindig képesek pontosan megkülönböztetni a kétféle vírustípust – a betegséget okozó FIP-vírus és a nem patogén enterális változatot.
Ennek az az oka, hogy mindkét típus pontosan hasonló tulajdonságokkal rendelkezik méret, alak és szerkezet tekintetében – ami megnehezíti annak megállapítását, hogy egy macskánál FIP alakult-e ki vagy sem. Egyetlen teszteredmény nem képes teljes mértékben megkülönböztetni az FCoV-vel fertőzött macskákat, amelyeknél a betegség teljesen kifejlődik, azoktól, amelyeknél a betegségnek semmilyen jele nem jelentkezik; ezért további vizsgálati módszerek javasoltak, amikor a FIP-gyanús macskákat diagnosztizálni próbálják.
Ezekben az esetekben a macskakoronavírusokban felfedezett egyes gének osztályozására szolgáló PCR-tesztek segíthetnek pontosabb válaszokat adni, ahelyett, hogy kizárólag az FCV-titerekre hagyatkoznánk, mivel a rendelkezésre álló titer-készletekből hiányzik a klinikai adatok jelentősége a patogén vírusok, például a FECOV és az FPIV megkülönböztetésében a nem patogén vírusoktól.
Toxoplazmózis mérések vs FIP
A macskák betegségeinek diagnosztizálásakor a téves pozitív eredmények és a különböző betegségek közötti hasonlóságok bonyolulttá tehetik a dolgokat. Bár a macskák fertőző hashártyagyulladásával (FIP) és a toxoplazmózissal fertőzött macskáknak lehetnek hasonló értékei, vannak olyan különbségek, amelyeket figyelembe kell venni, amikor megpróbáljuk pontosan diagnosztizálni a betegséget.
A FIP-et vírus okozza, míg a toxoplazmózist a Toxoplasma gondii nevű intracelluláris protozoon okozza. A macskák a vírust hordozó más macskákkal való érintkezés vagy szennyvízzel szennyezett víz fogyasztása révén fertőződhetnek meg.
Másrészt, toxoplazmózis elsősorban szerzett evés contimintaed nyers hús vagy ürülék anyag egy másik állat hosting lárva szakaszban ciszták, mint a rágcsálók és a madarak .
Mindkét állapot gyakran okoz magas fehérvérsejtszámot, ami megkülönböztető vizsgálatokat tesz szükségessé, mint például az albumin/globulin szint, fehérje/kreatinin arány, többek között a kettő megkülönböztetésére.
Az FCoV I. típus elleni vakcinákat kifejlesztették; azonban a FIP megelőzésére való alkalmazása továbbra is ellentmondásos, mivel a vele járó mellékhatások, mint például az uveitis vagy a lázas megbetegedések a 10-26 hetes cicáknál az SCoV vakcinázása után csökkentek, így jelenleg nem ajánlott vakcina a fertőzés megelőzésére, hanem inkább a korai felismerés a diagnosztikai tesztek segítségével, amelyek eredményei alapján azonosítani lehet, hogy a macska csak coronavírus antitesteket mutat-e, azaz még nem fejlődött-e a vírus aktivált, virulens szisztémás formává, ami a FIP gyanúja esetén szükséges diagnózis.
Rákos olvasatok vs FIP
A macskák fertőző hashártyagyulladásának (FIP) pontos diagnosztizálása kihívást jelenthet, mivel gyakran a rákhoz hasonló klinikai tünetekkel és leolvasásokkal jelentkezik. A rák a 2-8 éves korú macskák leggyakoribb egyedi megbetegedése, a FIP pedig a 2 évesnél fiatalabb macskák leggyakoribb egyedi megbetegedésének oka, ezért különösen fontos, hogy a macskatulajdonosok megértsék, hogyan különböztethetik meg ezt a két állapotot.
A FIP vagy a rák pontos diagnosztizálásához több vizsgálatra is szükség lehet, beleértve a fehérjeszintet vizsgáló vérvizsgálatokat, röntgenfelvételeket, ultrahangvizsgálatokat, agy-gerincvelői folyadékvizsgálatot, amely antitestfehérjéket és specifikus antigéneket keres, amelyek a koronavírus-fertőzés jelzői; folyadékgyülem vizsgálatot, amely emelkedett fehérvérsejtszámot, csökkent limfocitaszámot és immunglobulinokat keres; biopsziát, amely fibrines membránokat/granulomákat keres olyan szervekben, mint a vese vagy a máj; és antitestvizsgálatokat.
Egyetlen teszt pozitív eredménye sem jelent végleges diagnózist: a következtetés levonása előtt inkább az összes rendelkezésre álló adatot figyelembe kell venni. Mivel bizonyos típusú tesztek önmagukban történő alkalmazásakor (és fordítva) előfordulhatnak téves pozitív eredmények, az állatorvosi konzultáció elengedhetetlen, ha ilyen érzékeny diagnózisú esetekről van szó – különösen azért, mert a pontos kezelési lehetőségek bármelyik állapot helyes azonosításától függnek.
Következtetés
A macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP) súlyos és gyakran halálos kimenetelű vírusos betegség, amely a vadon élő és a házimacskákat egyaránt érinti. Fertőző és fertőzött széklettel való érintkezés útján terjed.
A diagnózis nehéz lehet a macskánként eltérő tünetek széles skálája miatt, ezért fontos, hogy az állattartók figyeljenek oda a gyanús viselkedésre vagy egészségügyi változásokra macskájuknál.
A FIP-vizsgálat számos módszert foglal magában, például vérvizsgálatot, folyadékgyülem vizsgálatot, röntgent, ultrahangot, antitest vizsgálatot, liquorvizsgálatot és biopsziát – ezek mindegyike együttesen járul hozzá a diagnózis megerősítéséhez.